A donor útja

Pénteken reggel vágtunk neki csekély szervezés után Celldömölk mellé egy majorba. A vontatógép egy Ford Transit volt, a tréler és a sofőr Tóth Gábor. Reggel 8-ra értem ki Biára Gáborért, utifuti csatolás után nekivágtunk az M1-en. Győrtől a 83-as úton mentünk Pápáig egy közúti ellenőrzéssel, majd Sárvár felé Vönöck uticéllal.

Az eső esett előző nap, így sár és vizes fű adta a kihívást. Gábor szkeptikus volt a dologgal kapcsolatban, mert a 14 éve itt álló gép belenőtt a környezetbe. 3 kereke tropa volt, de egyben még levegő is volt. Összekötöttük a két gépet, majd elindult a huzivoni. Sok odébállás és rángatás után kiszabadult. A trélerre felcsörlőztük, majd irány hazafelé. Út közben becsúszott egy ebéd, sötétben értünk Biára. Gábort nem hagyta nyugodni a dolog, és a karbiba benzint rakva, aksit bekötve próbálkozott beindítani a motort. Össze kellett kötni némi elektromosságot is, de ez neki nem volt gond. Az összes elektromosság működött. :-) Igy 14 év után nem semmi. Minden lámpa világít, ablaktörlő megy. Egyedül duda nincs. Az önindtó forgatja a motort, és láss csodát 2 perc után elindul. Mivel a kipufogó kissé avétos, van hangja, de faszán és szépen jár a motor. Örülünk.

Végül Bp. felé vesszük az irányt a szerelvénnyel, és ideiglenes álllomáshelyére visszük a XI. kerületbe. A kerekek miatt legurulni nem akar, így cselhez folyamodunk. A hátát odakötjük a kerítéshez, beleülök kormányozni, Gábor pedig elegánsan kihúzza a Tranyóval az utifutit. A mai napra ennyi, the show must go on!