A donor útja

Pénteken reggel vágtunk neki csekély szervezés után Celldömölk mellé egy majorba. A vontatógép egy Ford Transit volt, a tréler és a sofőr Tóth Gábor. Reggel 8-ra értem ki Biára Gáborért, utifuti csatolás után nekivágtunk az M1-en. Győrtől a 83-as úton mentünk Pápáig egy közúti ellenőrzéssel, majd Sárvár felé Vönöck uticéllal.

Az eső esett előző nap, így sár és vizes fű adta a kihívást. Gábor szkeptikus volt a dologgal kapcsolatban, mert a 14 éve itt álló gép belenőtt a környezetbe. 3 kereke tropa volt, de egyben még levegő is volt. Összekötöttük a két gépet, majd elindult a huzivoni. Sok odébállás és rángatás után kiszabadult. A trélerre felcsörlőztük, majd irány hazafelé. Út közben becsúszott egy ebéd, sötétben értünk Biára. Gábort nem hagyta nyugodni a dolog, és a karbiba benzint rakva, aksit bekötve próbálkozott beindítani a motort. Össze kellett kötni némi elektromosságot is, de ez neki nem volt gond. Az összes elektromosság működött. :-) Igy 14 év után nem semmi. Minden lámpa világít, ablaktörlő megy. Egyedül duda nincs. Az önindtó forgatja a motort, és láss csodát 2 perc után elindul. Mivel a kipufogó kissé avétos, van hangja, de faszán és szépen jár a motor. Örülünk.

Végül Bp. felé vesszük az irányt a szerelvénnyel, és ideiglenes álllomáshelyére visszük a XI. kerületbe. A kerekek miatt legurulni nem akar, így cselhez folyamodunk. A hátát odakötjük a kerítéshez, beleülök kormányozni, Gábor pedig elegánsan kihúzza a Tranyóval az utifutit. A mai napra ennyi, the show must go on!

Ülések

Ma felhívott a Szabó, hogy készen vannak az üléseim. Le le homokfújva a rugózat, lefestve, új tömés az üléseknek. A patkányrágás is meg lett foltozva rajta. Azt mondta szép, de sajnos se időm se pénzem nem volt elhozni. Hétfőn mindkettő rendelkezésemre fog állni, majd teszek fel fényképeket róluk.
A donor vmikor jövő héten kerül majd fel állomáshelyéről. Nagyon várom már...

Garázs

Hetek óta próbálkozom azzal, hogy megfelelő garázst találjak arra, hogy a donort szétszedjem, és Tónit építsem. Megnéztem már párat, de nem elég magasak a busznak. A mai megnézett fasza lett volna, az ajtón is befért volna, de belül a tető leejtett, ott nem fért el. :(

Ha valakinek van helye a bontásra, szóljon nekem lécci!

Vandálok

Hazaértem a nyaralásomból, de meló miatt nem volt időm elhozni a vasat Biáról. Kedden majdnem kijutottam, de csak majdnem. Szerda reggel hívott Gábor, hogy valaki betörte az autó oldalablakát. A kalapácsot is otthagyta a rohadék. A környéken szétvert pár postaládát is. Megsérül a tolóajtó is. Remek, de szerencsére ez ki lesz cserélve hamarosan. Gábor keresett üveget a padláson, majd betették.

Itt tartunk most november 4-én. Az autó otthon, várja a donort. Én is várom már, lesz bütykölni való!

Donor

Közben kiderült, hogy egy ismerősöméknek volt T2 buszuk régen. Kevés nyomozás után kiderült, hogy valahol vidéken rohad szegényke, és megválnának tőle.

Lementem, és megnéztem a szerkezetet. Sok olyan cucc volt belül, ami eredeti és ép, am i nekem kell. Kárpitok, tetőkárpit, műszerfal, belső lámpák, fűthető hátsó ablak, stb.

Megalkudtunk rá. Enyém lett ez a verda is. Motorjáról nem tudjuk mi van, papírjai nincsenek egyáltalán, így csak bontani lehet. Legalább tele lesz a pince alkatrészekkel! :-)

Most éppen keresek vmi helyet, ahol lehetnek bontani, de nem nagyon találok. A fuvar meg van szervezve, remélem 2 héten belül felkerül a cuccc valahová a közelbe.

Tortúra

Elkészült a dolgokkal Gábor, örömmel hoztam el a verdát. Addig is az üléseket takarítottam flóraszepttel és körömkefével. Az első üléseket tömés hiányában elvittem Szabóékhoz, akik bevállalták. A vázat lehomokfújták, és lefestették, utána került a kárpitoshoz, ahol azóta is lakozik.

Szóval elhoztam, és élveztem, hogy van gázpedál, és hogy nem fullad le a verda. Olaj jött belőle megint, így elkerülhetetlen lett, hogy ne emeljük le a motort. Közben tovább járt a fejem, és vettem Zokától ezt+azt. Króm lökhárítókat, egy komplett első hidat, mert az enyém nagyon lukacsos volt már. Sok apróságot még.

Felkerültek a króm lökhárítók. Leszedtem a dísztárcsákat, amik le voltak festve citromsárgára. Kromofággal lemartam a festéket róla, így maradt szép króm felület. Egészen más arca kezdett lenni az autónak, sokkal elegánsabb.

Lebontottam a parafa borításokat, és lett belőle használt eredeti belső. Így is otthonosabb. Gabi megcsinálta a műszerfal világításomat, a benzinszintjelzőt, így alakultak a dolgok. A hiányzó napellenző is megérkezett Zokától, így új csavarokkal szépen felraktam, persze takarítás után. A fűtésbowdenek elszakadtak, így kikötöttük azokat, úgyis hideg van jeligére.

A hátsó ülések mentek a lomtalanításba, mivel annyira rossz állapotban voltak, hogy nem lett volna érdemes foglalkozni velük. Kidobtam a szürke padlószőnyegeket, és belekerültek a gumiszőnyegek előre és hátra is. Gabival legyártottuk az ülés rögzítő csavarokat, így azok is a helyükre kerültek időközben.

Viszont a motor meleg indulása továbbra is kérdéses volt. Néha megint nem indult. És ha Gaszton barátom nem lakik oly közel, szarban lettem volna.

Visszakerült Biára az autó. Motor le, szimeringek cseréje, önindító csere, első híd csere, ablakemelő javítás, eredeti világításkapcsoló behelyezése, kesztyűtartó berakása, olajcsere, vonohórog elektromos csatlakozójának lett új konzol. Jó sok minden így egyszerre, de alakul a gép.

Alkatrészek

Másnap alig vártam, hogy hazaérjek a munkából, és megsimogathassam Tónit. Igen, ez lett a neve! Beleültem, beindítottam. A motor elindult. Hurrá. Akkor megyek vele pár kört. Minden OK volt, kivéve a már említett hibákat. A gázpedál borzalmas, néha üresben guruláskor hajlamos volt lefulladni a jószág.

Kerestem szerelőt. Nézelődtem az interneten, informálódtam Matyi barátomtól, és végül Tóth Gábornál kötöttem ki, aki Biatorbágyon dolgozik. Igen ám, de sok a meló, így nem azonnal ment hozzá a vas. Addig szépen összeírtam, hogy miket kellene S.O.S. rendberakni. Feladtam egy hírdetést a szepes.hu-n, hogy milyen alkatrészeket keresek. Egy nap múlva felhívott Zoka, és mondta, hogy van neki majdnem minden abból, ami kell nekem. Összeszedte a cuccokat, és pár nap múlva elmentem érte. Megnézegette a vasat, kiderítette a benzinszag okát. Volt egy benzincső, amin a bilincs mellett szivárgott a nafta. Jó, hogy nem gyulladtam fel vele. Ellátott 1-2 jótanáccsal. Megvettem tőle a cuccokat. Mindhárom üléssort, 1 színben, tükör, hamutartó, váltógomb, fűtéskarok, fűtésdobok, króm ablaktekerők, króm belső kilincsek, kárpitok és még sok minden más.

Cuccal a puttonyban kipöfögtem Gáborhoz. Beszélgettünk egy jót, majd megdumáltuk miket kell megnézni. Fűtés, olajfojás, gázpedál, alapjárat és a melegen nem indulás. Ezek voltak az S.O.S. dolgok.

Hazaút

Azért közben még kiderült, hogy a motor néha nem indul melegen. Ergo ha lefulladok, lehet hogy nem tudok elindulni. De don't worry, be lehet könnyedén tolni. Fasza. Elmentünk megtankolni még, ami után olyan benzinszag lett az autóban, hogy csak na. Elfelejtettem mondani még, hogy a fűtésdobok hiányoztak az autóból, ennek megfelelően a fűtésállító karok is. Így kabátban, sapkában vágtam neki az útnak, és hogy fasza legyen, elkezdett esni is az eső. A gázpedál félig leesve, de üzemelt, a padlószőnyeg becsúszott néha alá. Megálltam egy kútnál autópálya matricát venni, de nem állítottam le a motort, nehogy ott maradjak. Néztek rám az emberek, de ez van, mondtam magamban.
Végül 3 óra alatt leküzdöttem a távot. Már az M5 bevezetőn jártam, amikor leesett a gázpedál, és lefulladt az autó. Nem indult el. Örültem, de meg sem nyikkant. Vártam kicsit, de nem indult el. Végül az leejtőn visszatoltam picit, és legurítva beugrott a moci. Hazáig nem állt le. Hulla voltam, de nagyon boldog, hazaértem vele.

Utazás Gyulára, Gyuláról

Párom nem annyira rajongott ezért az új hobbiért. Azt gondolta, hogy roncsot veszek, nem is tévedett túl sokat. 3 óra vonatozás után vártam az eladóra a pályaudvaron. Megérkezett a narancs-citromsárga járművel, kétszer is megpatkázta a parkolóban. Lehet, hogy nem tud vezetni? Beültem mellé, és elindultunk Gyula felé. Közben nézelődök, Ő mesél. Hát mit mondjak, nem dobott fel a látvány. A hátsó ülések alapból felejtősek. Van egy ágynak nevezett valami is benne, de az sem pálya. A tolóajtó mellett kifér az ujjam, huzatos és zörög. A lábam alatt nedves folt, állítólag beázik valahol elől. A gézpedál alja eltört, az a rész ami a tengelyt tartja, így esetleges a használata. De mint mondta, ez most törött el. Nincs műszerfal világítás, hogy lesz ez hazafelé...

Megérkezünk Gyulára. Motort megnézem. Főtengely rendben, némi olaj és benzinszag. Állítólag ez normális. A motor tetején a vaslemez ki van vágva, és vissza van csavarozva. Érdekes megoldás. Gumik rendben. Végül megmondom az összeget, amit szánok rá. Megegyezünk. Aláírjuk a papírokat, elindulok hazafelé...

A kiszemelt

A tulaj állítása szerint jó állapotban van az autó, kilakatolva, fényezve, bár a fényezés hagy némi kívánnivalót maga után. A tolóajtó sem valami jó, és vannak apró hiányok rajta. Fékek újak, vizsga 2009 májusig. A biztosítása bogárklub tagsággal 11 800Ft/év, ez hamar feldobott.

A képeket vizsgálva feltűnt 1-2 rendellenesség. Volt egy plusz rács az elején, parafa volt belső kárpit helyett, szürke padlószőnyeg igénytelen kivitelben a padlón, lyukas ülés a jobb oldalon, egy kiült Recaro a vezető oldalon.

Sebaj, az ára alakult, így kinéztem a napot, mikor lemegyek megnézni, és ha olyan, akkor elhozom!

Keresés

Először a hasznaltauto.hu oldalon kezdtem nézelődni szeptember környékén. Néztem főleg az olcsó autókat, de elég hulladék állapotban voltak, így ezek kiestek. Volt még egy, ami nem volt drága, elmentem megnézni. Véletlenül egy ismerősöm ismerőse volt a tulaj. Eléggé szét volt rohadva szegényke, szinte kiért a lábam az alján. Ezen kívül az összes kereszttartó el volt fáradva, és a szokásos elemek körbe az oldalán. Viszont volt egy fasza tolótető a tetején, ami elég ritka. Végül is úgy döntöttem, hogy nem vágok bele egy ekkora melóba az elején, főleg, hogy forgalmi lejárt, és a motor sem volt túlságosan rendben. Pár nap múlva hívott a haverom, hogy eladták a terrormobilt, Hatvanba.

Nézelődtem tovább. immáron a szepes.hu is látókörbe került, de sok régi hírdetés volt itt fent. Végül egy gyulai hirdetésen akadt meg a szemem, a napi használat kifejezés használata láttán. Írtam rá e-mailt, és érkezett is válasz hamarosan. Az autó még megvolt. Elkezdtem feltenni a kérdéseimet a tulajnak...

Elindult...

Amikor körülbelül két hónapja kitaláltam, hogy gyerekkori álmom megvalósítom, magam sem gondoltam, hogy ilyen hamar össze is jön.

Pár hét nézelődés és utánajárás után megtaláltam Gyulán azt a Volkswagen T2-est, aki az elkövetkezendő évtizedekben hű társam lehet.